Nem én vagyok a főszereplő, köszönöm szépen | Ceruzanyomok '20 február
2020. március 07. írta: Aux Eliza

Nem én vagyok a főszereplő, köszönöm szépen | Ceruzanyomok '20 február

Író vagy? Ismerős az a pillanat, amikor megkérdezik, hogy a történeteid akkor most rólad szólnak? Hogy félve mutatod meg az írásaidat rokonoknak, barátoknak csak azért, mert nem akarod, hogy valamilyen módon összeköttetést találjanak veled, és túlkomplikálják? Na, akkor pacsi.

hfdhdf.jpg

Sosem okozott gondot mesét vagy YA-t írni abból a szempontból, hogy másoknak mutogassam. Egy mesehőssel vagy egy útját kereső tinivel párhuzamba hozni nem olyan nagy dolog, mintha mondjuk egy erotikus írásról lenne szó. Képzeld el, hogy megírsz egy erotikus novellát, aztán odatolod anyukádnak, tanárodnak, hogy "tessék, ezt én írtam": HÁT NEM. Nekem ez nem menne. Legalábbis eddig így volt. Ezért nem is nagyon írtam erotikát. Bennem volt az a bizonyos gátlás, hogy egyes dolgokat nem írhatok le, mert mi van, ha olvassák mások is, és az alapján ítélnek meg. (tanár szakon ezzel különösen óvatos akarok lenni). Pedig szeretem olvasni az NA regényeket, amelyekben van romantika, halál, erotika minden mennyiségben. Húú hogy képzelem, hogy ilyeneket olvasok... ez van :D Nem hiszem, hogy szégyenkeznem kéne amiatt, amit olvasok. Mindig büszke voltam arra, amit szeretek, és sose féltem kinyilvánítani.

Akkor az írás miért más?

Ezen gondolkodtam az utóbbi időben. Volt már rá példa, hogy csak egy kis romantikus szikrát (semmi szex, semmi explicit tartalom, csak tényleg lájtos érzelmek) tettem egy novellába, és máris mindenki rásütötte, hogy erotikus. Nem! Az az írás egyáltalán nem volt erotikus. Attól, hogy egy műben vannak érzelmek, nem válik rögtön Szürke ötven árnyalatává. Miért mesélem most ezt el? Azért, mert konkrétan kézcsók és arcpuszi történt abban a novellában. Még csak nem is rendes csók, és nem is szerelmi indíttatásból, hanem az illem diktálta így, illetve a gyógyító szándék. Szerintem ebben semmi erotikus nincs, mégis mindenki dőlt a röhögéstől.

Nem sértődtem meg erre, sőt kimondottan szórakoztatott, hogy mások miket látnak a sorok mögé.

De ott elgondolkodtam.

Ha erotikus az írás, ha nem, az emberek véleménye mindig meglesz az írásról és az alkotóról. Nem lehet csak azért szépirodalmat vagy meséket írni, hogy a társadalomnak megfeleljen az ember. Én nem ezt akarom. Én azért akarok mesét, erotikus írást, tabudöngető sztorikat írni, mert ezt akarom csinálni. Rengeteg téma foglalkoztat. Kezd felcsillanni a szemem a krimi irányába is. És csak azért ne írjak azt, amit akarok, mert "jaj mit gondolnak rólam"? 

Ehhez túl rövid az élet :D

Szóval le is adtam a jelentkezésemet a New Adult kurzusra, mert meg akarok tanulni rendesen erotikát írni. Be akarom pótolni azt az időt, amikor másoknak akartam megfelelni, és nem mertem leírni, ami kikívánkozott. Le akarom vetkőzni a gátlásokat (értsétek jól), és azt akarom írni, amit szeretnék.

Nem muszáj olvasni. Ezernyi könyv van, ezernyi novella, ami közül lehet válogatni. Tisztában vagyok vele, hogy nem szeretheti mindenki ugyanazt, és ez így van jól. Mindenkinek meg kell találnia azokat a történeteket, amelyek megszólítják, és egy életen át elkísérik. De sosem találjuk meg ezeket, ha nem merjük megkeresni őket.

Valószínűleg nem ugyanazon a néven fogok mesét és erotikusat írni, mert az tényleg sokkoló lehet már csak marketing szempontból is. De írni fogok. És nagyon fogom imádni. Az nem kompromisszum, hogy lemondunk a vágyainkról.

A másik dolog, hogy ha valaki mesét ír, akkor gyerekes és komolytalan?

Ha valaki erotikusat ír, akkor nimfomán?

Ha krimit, akkor pszichopata?

És még folytathatnám.

Láthatjuk, hogy ez így sehogy sincs rendben.

Nyilván elengedhetetlen, hogy valamennyit beleírjunk magunkból a történetünkbe. Én például imádom az érzelmeket. Ezért teledobálom az írásaimat velük (sajnos néha túlságosan is). Más gondolkodni szeret, ezért sok csavart és rejtvényt visz a sorok mögé. Más a szakmájáról vagy lakhelyéről ír, mert ezekben otthonosan mozog. Talán a szereplők 1-2 jellemvonása is stimmel. De minden sohasem fog.

Szóval bocsi mindenkitől, de nem sajnálom, hogy azt írom, amit szeretnék. :)

 

 A többiek:

Attila, Sethemba, Daremo, Lia, Anna, Réka, Agatha

A bejegyzés trackback címe:

https://auxeliza.blog.hu/api/trackback/id/tr1515509056

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.